Három ital, ami meghódította a világot

A kakaó

  1. rész: Fáról a poharunkba

A kakaó története

A minőségi natúr szappan egyik luxus komponense a kakaóvaj. A kakaóvajat a kakaófának a terméséből állítják elő. A kakaóvajnak elsősorban nem kozmetikai, hanem élelmiszeripari felhasználása van: ez a csokoládé.

Régen a csokoládét folyékony formában itták. Mi ez az ital, amit szívesen fogyasztottak Közép-Amerikai nagy népei – a maják és az aztékok -, s amiből az oly sok ember által kedvelt csokoládé és kakaóital lett, amit ma is iszunk?

 

Az európai nyelvekbe elsorban az aztékok által beszélt nyelvből vehették át a kakaó s a csokoládé szavakat egyaránt. Ugyanis a klasszikus azték  nyelvben kakaoatlnak hívták a kakaóbabot s belőle készült italt csokolatl vagy csikolatlnak. De ugyanúgy kisajátíthatnák magukénak a kakaó szót a maják is, akik még mai napig kakaunak hívják a növényt, ami ráadásul inkább ott terem, ahol ők laknak, nem pedig Közép-Mexikóban, ahol az aztékok éltek.

 

Régészek szerint, az első nyomok a kakaóbabok használatról kb. 2000 évvel időszámításunk előttire datálhatók. Szinte mindegyik nagy amerikai civilizáció városainak romjaiban találtak cserépedényeket, amelyekből kakaót fogyaszthattak. Az olmék templomoknál hagyott cserépdarabokra rakódott kakaóról már tudhatjuk, hogy időszámításunk előtt 1000 évvel már a rítusaikon használták a kakaóbabot. Sajnos nem hagytak maguk után írott szövegeket, így nem tudjuk igazán, milyen hitrendszer társult a keserű ízű kakaóbab használatához.

 

A maják nagyvárosai kb. ie. a harmadik században alakultak ki. Mivel ott már évezredeken keresztül termesztettek különféle haszonnövényeket, nemcsak az amerikai őslakosok által három testvérnek nevezett kukoricát, babot s tökféléket, hanem kakaót is.

 

A kakaó ital készítése

A kakaóbabok hüvelyben nőnek ki egyenest a kakaófa törzséből vagy a nagyobb ágaiból. Miután a kakaóbabot leszedték, a külsejüket vagy megtisztították szárítás előtt, vagy héjával együtt szárították meg a babot. Voltak olyan népek, ahol megerjesztették a kakaóbab hüvelyeket, mivel édes ízűek, s ezáltal enyhén alkoholos italt készítettek ezekből. Miután a babok hetekig száradtak, lassú tűzön addig pörkölték ezeket, míg barnás színűek nem lettek. Utána leszedték a papírszerű maghéjakat s a magot órák hosszat őrölték egy matetének nevezett bazaltmozsárban.

 

Végül az egész őrlemény olyan finom szemcsés lett, hogy még a kakaóvajnak egy része is kiválik belőle, így kapták az amerikai őslakosok a csokoládé alapját, amit aztán vízzel kevertek s fűszereztek. Egyik leggyakoribb hozzávaló fűszer a csilipaprika, de itták a forró csokoládét a liliomfa  gyümölcsével, valamint vaníliával  vagy mézzel is.

 

Kakaó kultúra az Újvilágban

Közép-Amerikai kultúrákban a csokoládéivás – különféle rítusok mellett – végül társalgási szokássá is vált, gazdagabb családok, akiknek saját földjükön mindig volt kakaó ültetvényük is, általában a folyók partjain.

 

Gyakran elhangzik az a tény, hogy kakaó egy fajta pénznemként is szolgált a népek közti kereskedelemben. Sőt tudjuk egyes termékek árát is. Egy élő pulyka például száz kakaóbabba került a piacon. De az újvilágban kakaóbab termelését nem szabályozták úgy, mint például Kínában a teatermelést. Akinek volt kakaóbabja, vehetett is érte bármit, amit tudott.

 

Az azték birodalomban ugyanúgy nagyon kedvelt volt a kakaó ital. De mivel Mexikói- völgyben a kakaó nem terem, azért követelték az általuk meghódított tolték és totonák területek lakóitól a kakaóbabot, mint adót. Az azték katonák porciózva kapták a hadiútra a kakaóbab adagokat, mivel tudtak a kakaó élénkítő hatásáról, fontosnak találtak a seregüket megfelelő kakaó mennyiséggel ellátni. Azték uralkodó udvarában hidegen itták a kakaót, feljegyzett történetek szerint az uralkodójuk aranypohárból ivott belőle, még hozzá jó sokat. Bár gondolhatjuk, hogy ötven aranypohár kakaó naponta kicsit sok, igazán azt sem tudjuk, mekkora méretű lehetett ez a pohár.

 

Miután a spanyolok elpusztították az azték birodalmát s uralmuk alá vették a mai Mexikó területét, a kakaó kereskedelmet is ők irányíthatták. Történetileg hosszú ideig Európában ugyanúgy luxus terméknek számított a kakaóbab, mint a kávé vagy a tea. Spanyol térítők alapította kolostorokban újították meg az Újvilágban a forró csokoládé készítési recepteket, tettek hozzá nádcukrot, fahéjat meg egyéb fűszereket. Ma a Mexikóban megtalálható kakaó italok közül a csampurádónak nevezett forró csokoládé ital készítési módszere áll legközelebb a régi maják módszeréhez, de akadnak még ma is Belizeben  olyan maják, akik a régi ősi módszerrel készítenek kakaót.

 

A kakaó Európába kerül

Az európai országokban is észrevették, hogy a forró kakaó a katonáikra jó hatással van s sok évszázadon át a régi világ uralkodói is szert próbáltak tenni a kakaóbabra, termeszteni azt vagy kereskedni vele. Még azt is mesélik, hogy az egymással versenyben álló Amundsen és Scott antarktiszi versenye is javarészt attól dőlt el, hogy melyik csapat vitt magával több kakaót. De ez már nem az a natúr kakaó volt, amit Közép-Amerikában ittak.

 

Európába évszázadok során számos olyan dolog érkezett, amit itt aztán vagy továbbfejlesztettek vagy lerontottak. Így történt, hogy 1828-ban egy holland csokoládégyáros, Casparus van Houten, bejelentette új találmányát: a kakaónyomógépet. Fia, Conrad J. van Houten nátrium vagy kálium szódával dolgozta fel a kakaót, így lágyítva ennek ízén. Ezt az átdolgozott kakaót hívják ma is holland kakaónak, aminek a zsír tartalma mára már legfeljebb 20 százalékos.

 

A sorozatunk következő részeiben elmeséljük röviden a mai csokoládé további történetét s a kakaóvaj felhasználhatóságának sokféleségét. Mivel magam sem szeretek tudatlanságban várakozni, előre megmondom, hogy a többi két ital, amiről a jövőben szót ejtünk, tea s kávé lesznek, amelyek szintén előfordulnak termékeinkben.