Hiába fürösztöd önmagadban, csakis más arcában moshatod meg önmagad”. Ezt a mondatot eddig azt hiszem nem értettem… Talán eddig.

De a helyzet a következő: senkit sem ismersz, és senkit sem ismerhetsz igazán. Teljesen igazán. Mélyen. Egy élet kevés egy másik ember megismeréséhez, önmagad megismeréséhez pedig éppen csak elegendő idő. Tehát téged sem ismerhet meg senki sem igazán. Te ismered a legbelsőbb gondolataid, te ismered legtisztábban a félelmeid, és örömöd is csupán te ismered. Más nem.

És ha megpróbálod másnak elmondani, gyorstalpalón, hogy te milyen is vagy, az a legtöbb esetben egoista embernek fog nézni, egyrészt mert csak magadról beszélsz, másrészt, mert meg akarod mondani a másiknak, hogy te milyen vagy tehát ezentúl így nézzen rád, ahelyett hogy elkezdene ő maga megismerni. És megismer valahogy teljesen máshogy, mint amit szerettél volna. Onnantól kezdve neki az az ember leszel, és nem az, amiről te beszéltél.

Elfogultak vagyunk

A bökkenő annyi, amit mindenki elfelejt, hogy elfogultak vagyunk. Amikor elkezdünk magunkról beszélni, alapvetően kizárjuk a másik embert, és tényleg egocentrikusan, csupán a magunk gondolatait akarjuk átadni. A hátsó szándék lényegtelen, az érzelmeken múlik minden, hogy a társadnak ez hogy esik.

Lényeg az, hogy magunkat tekintjük az etalonnak. Csak magunkból tudunk kiindulni, ez természetes, viszont innentől önmagunk megítélése is téves lehet, hisz elfogultak vagyunk. Nem tudom érthető-e, ez itt a lényeg: minden ember más és más. És az önmagunkon tapasztalt reakciók és érzelmek nem evidensek egy másik ember esetében. Mivel nem ismerjük a másikat, nem tudhatjuk ő milyen. Csupán magunkat látjuk.

És ezért van az, hogy igazat adok az idézetnek: „hiába fürösztöd önmagadban, csakis más arcában moshatod meg önmagad.” A másik ember lát téged kívülről.

Mindenki önmagából indul ki

Ha tovább megyünk a gondolatban, és visszafordítjuk, a másik ember is csupán önmagából kiindulva értékel téged, mint az előtte lévő emberi lényt. Mivel nem ismer, csupán abból tud kiindulni amit te megmutatsz neki. A szándék lényegtelen, legfeljebb annyiban van létjogosultsága, hogy milyen érzelemmel kezdtek kommunikálni, de a lényeg hogy milyen érzést váltotok ki egymásból.

Tehát mivel ő is csupán önmagából kiindulva értékeli a világát, ugyanolyan hibás lehet a meglátása veled kapcsolatban, mint neked vele kapcsolatban. Megismerhetitek egymást, lehettek a legjobb barátok, akik mindent tudnak a másikról, mégis sose fogjátok tudni úgy látni egymást, ahogy magatokat. Csupán azt ismeritek, amit megmutattok.

Konklúzió, mert hát az is kell:

  • Nem ismerhetsz senkit.
  • Önmagadat az elfogultságod miatt nem látod tisztán.

És a kapcsolatokban mindig van egy kis hazugság, ha szigorúan vesszük azt, hogy az igazság elhallgatása hazugságnak minősül, és minden kis részletet képtelenség megosztani a másikkal.

Végső konklúzió

Hagyjuk az egészet?…

Dehogy is, hát hol maradna akkor az életből az izgalom?

Egy dolog az, hogy kapcsolatok nélkül az ember lelkileg nem bírná a létet, de pont emiatt a különbözőségek miatt vagyunk képesek például órákon keresztül vitázni egy témán, amit mindketten másképp látunk.  Ha mindenki egyforma lenne és egyet is értene, meghalnánk az unalomtól.

Emellett pont ez a különbözőség és örök megismerhetetlenség képes egy kapcsolatban folyamatosan fenntartani az érdeklődést a másik iránt, hisz mindig van bennünk valami új, valami, amit a másik még nem tud, nem tapasztalt… Ettől vagyunk egyediek és izgalmasak.

És ha ezt szem előtt tudjuk tartani, hogy nem mi vagyunk az etalon, hogy a másik ember ugyan olyan teljes és értékes ember mint mi, tehát megvan a tisztelet; ha hagyjuk magunkat megismertetni és megismerni akarni a másikat, tehát megvan az érdeklődés; és szem előtt tartjuk azt, hogy a másik mindig tud nekünk újat mondani-mutatni magából, tehát fenn is tartod az idő múlásával a fentieket, akkor egy olyan kapcsolatunk lesz, ami felér mindennel és bármivel, de legfőképpen a legjobb barátság, rokonság vagy szerelmi kapcsolatban lehet részünk, ami emberileg lehetséges…

Nos, kihívás elfogadva?