Miért nem vagyok szép?

Hányszor hallottam és hányszor gondoltam magam is, tudatosan, vagy csak a tükörben bírálva a külsőm. Miért nem vagyok szép? Megszámlálhatatlan sokszor.
Miért van az, hogy a nők ezerszer és még egyszer átöltöznek reggel, hogy 6 tonna vakolatot kennek az arcukra, és még a férfiakat is megkérdezik, hogy drágám, melyik a jobb; holott tudjuk, hogy a férfiaknak a ruha kevéssé számít (tisztelet a kivételnek), és azt is tudjuk, hogy igazából egyikben sem érezzük jól magunkat.

Mindezek után valamit felveszünk, és elindulunk a dolgunkra, pedig legszívesebben visszabújnánk az ágyba és csokit majszolnánk egy film mellett.

És amelyik nő azt mondja, hogy még nem élt át ilyesmit, az vagy hazudik, vagy nem nő.
Vagy leborulok előtte, hogy taníts mester.

A kérdésem csak annyi, hogy miért?
Miért van az, hogy 7 milliárd ember közül a földön, ha csak a felét vesszük nőneműnek, csupán a 2 százaléka gondolja úgy, hogy valóban szép. A következő logikátlan állítás pedig az részünkről, a többi nő általában szebb, mint mi. Hogy hol a határ, ami felett azt mondjuk, hogy ő szebb, mint én, mindenkinél máshol van…

Ha ezt mind elmondanánk a másiknak, lehet, hogy rájönnénk, hogy mind gyönyörűek vagyunk?
Mert azok vagyunk!

Rengetegszer hallom, hogy igen, ez igaz, de a mai társadalom, a média, és a férfiak véleménye az, hogy az a szép, aki fiatal, hamvas bőrű, vékony, mint a piszkafa, de hatalmas melle van, és folytathatnám.

Állj!
1. A társadalomnak a fele nő, ne mondjuk már, hogy nincs ellene hangunk.
2. A média azt tartja szem előtt, hogy olyan terméket adjon el, amit megvesznek. A társadalom veszi meg. Vissza az egyes ponthoz.
És 3. Beszéltetek már erről férfiakkal? Olyan hús-vér férfiakkal, akik mellettünk vannak? Én akárkivel beszéltem, a vélemény a szépről változott, viszont mind egyetértettek abban, hogy valódi nő az, akire vágynak. És a reklámok „Barbie babái” ugyan gyönyörűek, de nem valódiak.

Ebből az következik, hogy nincs kire ujjal mutogatnunk, ha nem látjuk magunkat szépnek.
Nem csak azért, mert értelmetlen másban keresni a hibát, hanem azért is, mert bennünk sincs.
Csodálatos vagy!
Egyedi!
Megismételhetetlen!

Szóval legközelebb, ha reggel tükörbe nézel, és hirtelen egy kócos, gyűrött, fáradt arc néz vissza rád, nevess rá. Kócos és gyűrött, és fáradt marad ugyan, de egyben vidám is lesz. Egy mosoly a legnagyobb ajándék, és magunkat is meg kell ajándékozni vele…

Mert ki törődjön velünk, ha nem mi magunk?